"Mi az,mit igazán szeretsz csinálni?
Szórakozni,bulizni járni?
Mi az,mi téged lázba hoz?
Ha egy lány az ágyba vonz?
Mi az,mi fontos neked?
Hogy reggel azt mond ég veled?
Kell melléd valaki?
Vagy jobb egyedül élni?
Keress választ önmagadban,
S szólj,ha a válasz igaz szavaidban!"
"A halál megváltás csupán,
Gyönyörű élet az élet után,
S hogy ki vár téged odaát a fényben,
Nagy titok,de megtudod odaát a révben."
"Azt mondod szeretsz,talán igaz lehet,
Azt mondod imádsz,talán hazug lehetsz,
De mikor nem szólsz,csak némán szemembe nézel,
Tudom én kellek,mert a szavak helyett a szemeid beszélnek."
"Fáj a nap minden percében Rád gondolni,
Fáj,hogy az életem már nem tudom Rád bízni,
Elmentél csendben,nem szóltál róla,
Csak üres helyet hagyva,a szívembe marva."
"Van egy álmom,melyben a legfontosabb szerepet Neked szánom!
Ha egyszer valóra váltom,én leszek a legboldogabb a világon."
"Mindenem megvan,vagyis semmim sincsen,csupán hogy vagy,az egyedüli kincsem.S bár üres a zsebem,mesés lesz vagyonom,hogyha majd veled ébredek minden napomon."
"Úgy szeretnék madár lenni,s boldogan karodba repülni.
Mikor nem vagy velem,elképzelem,vajon mit szólnál,
Ha madár képében megjelennék,
kezedre szállnék,
s karjaid közt remegő lánnyá válnék.
Remegve várnám,hogy megcsókolj,
ölelkezve az ágyra boruljunk,
S a vágytól eltompult elméddel mond:
Szeretlek,s fontos vagy nekem!
Akkor én tudni fogom,jó madárnak lenni,
Mert a meglepetés belőled érzelmeket csal ki."
"Egy pici fa egy kis magból születik,
Táplálni kel,hogy éljen hosszú évekig.
Egy gyermek két embertől fogan,
Sorsa két ember teljes összhangja.
Megszületik,valahol a sorsa meg van írva,
Hogy mihez kellünk mi?Ezt mindenki tudja.
Alakítjuk életét egészen születésétől,
Az élet nehézségein átsegítjük őt.
Éri fájdalom elég,beteg is lesz,
Talán tőlünk is távol lesz.
De éri öröm is,meggyógyul,
Visszajön hozzánk,visszasodorja az út.
Lesz szerelmes,és lehet akkor kellünk mi is,
Ha bánat éri,tudja számíthat ránk is.
Lesz,mit magának kell megoldania,
De lesz,mikor tudja,ránk kell támaszkodnia.
S akkor ott leszünk mi,anya és apa,
Hogy a gyermeknek sikerüljön mindent megoldania."
Egy búcsú
"Valami történt velem,azt hiszem csalódtam benned,
Mi eddig szép volt,hirtelen szertefoszlott.
Valami megváltozott bennem,
Azt hiszem rádöbbentem,
Hogy mi álom volt,
Az újabb fájó pont.
Elbúcsúzom Tőled,
Azt hiszem más kell Neked,
Mert amit én adtam volna,
Azt soknak vagy terhesnek érezted.
Egy álom most kettétörik,
Újabb fájdalom száll rám,
Mert mit igaznak hittem,
Egy csapásra tovaszáll.
Kívánom,hogy boldog légy,
Találd meg elveszettnek hitt álmod,
S ha ez a pillanat rádtalál,
Ne engedd,hogy újra másra várj.
Becsüld meg,kit úgy érzed szeretsz,
Légy önzetlen,fogadd be szívedbe,
És ne essen rosszul,ha az a valaki,
Ragaszkodik,s Veled akar lenni.
Tanuld meg azt,ha valami nem megy,
Állj elé és a szemébe mond meg.
Mert nincs nagyobb fájdalom,mint az,
Hogy hiába vársz arra,akire számítasz.
Ne titkold érzésed,valld be bátran,
Ha kell,ha nem,az igaz embert benned lássa,
Ha fájdalmat okozol legyen előtted,
Neked is fájna,ha valakit igazán megszeretsz.
Ha megszereted,harcolsz érte,
De a másik nem törődik Veled,
Nincs annál rosszabb,
Mintha elengeded.
Elengeded,mert annyira fontos Neked,
Tudod,ha elengeded,boldog lehet.
Te szomorú leszel,s fájni fog szíved,
De tudod,hogy boldog legyen,így kellett tenned.
Fogadd e pár sort emlékül Tőlem,
Soha ne feledd,én megbíztam Benned.
Akartam adni valamit,de Te nem kérted Tőlem,
Így e pár sor marad emlékedben felőlem."
|